Már jóval az indulás előtt megterveztem az itteni projektemet, amivel pályáztam az Új Nemzeti Kiválóság Ösztöndíjra. Szerencsére ezt megkaptam. Bemásolom a pályázatom szövegének egy rövidített változatát, hogy bemutassam mivel is fogok foglalkozni. 

        Az elmúlt évben festményeimen a festék véletlenszerű folyásaival, az esetlegesen kirajzolódó formákkal foglalkoztam. Az absztrakt, szürreális tér megfogalmazásához egy véletlenből származó rendszert használtam. Egy olyan képalkotási módszer foglalkoztatott, amelyben nem a festő irányít, hanem az anyag.

        A múlt évben készítettem tűfilccel egy grafikát, ahol a festékfoltok ismétlődő formáit rajzoltam át egy áttetsző fóliára. Ennek során megismerhettem az ismétlődő motívumokat, elsajátíthattam rajzolatuk szabályszerűségeit és ezután saját magamtól is képes voltam utánozni azokat. Két réteg fóliára dolgoztam, mivel a rajz térbelisége is foglalkoztatott. A két rajzot egymástól 8 cm távolságra helyeztem egymástól, így érdekes érzetet kelt. Az elmúlt időszak festészeti tapasztalataiból és az említett grafika elkészítési módszeréből kiindulva terveztem meg művészeti programomat, amit Milánóban végzek majd.

        Programom a természet és a város mintázatainak gyűjtése, egy számomra ismeretlen terület feltérképezése azáltal, hogy kaotikus mintarendszereit gyűjtöm össze. Természetes folyamat egy hosszabb utazás során, a felfedezés vágya, vázlatok, akvarellek készítése. Régi hagyomány, hogy a művészek tanulmányutak alkalmával a látottakat rögzítették, ezek későbbi műveik vázlatai lettek. A művészet által való felfedezés hagyományát megtartva, ám technikailag, gondolkodásmódban kissé elrugaszkodva képzelem el az elkészült munkáimat.

       Egy nagyvárosban rengeteg felület jelenik meg, ezek rétegződnek egymásra, ismétlődnek. Utazásom során A/4-es fóliákkal akarom felfedezni a város adottságait. A lapokat leteszem bizonyos felületekre és a térbeliséget mellőzve rajzolom át az adott látványt. Bizonyos helyeken, például egy mozaikkal kirakott padló esetében, a burkolat alatti földnek, növényzetnek (amelyre/amelynek helyére épült) a mintázatának rajzolatát is elkészíteném, így három réteg mintarendszer jelenhet meg a fóliák segítségével egymáson áttetsződve. Nyilván lesznek más hasonló rétegződések, amelyek felkeltik majd érdeklődésem, azonban mivel Milánó egy ismeretlen terület számomra, pontosan nem tudhatom, mik lesznek ezek. Az alap koncepciómat, hozzáállásomat előre meghatározom, a felfedezés izgalma a helyszínen történik meg.

         A fraktálok olyan, „önhasonló”, végtelenül komplex matematikai alakzatok, melyek változatos formáiban legalább egy felismerhető, matematikai eszközökkel leírható ismétlődés tapasztalható. A fraktálszerűség a természetben is megjelenik. Egy ausztrál matematikus Paul Bourke a műhold képekben fedezett fel fraktál mintázatokat. A természetben fellelhető fraktálok önhasonlósága nem szigorú (nem úgy mint a matematikai fraktálok pl. a Koch-görbe). Ilyenek a fák, az érrendszerek, a folyórendszerek vagy a partvonalak.

        A természet tehát tartalmaz ismétlődő motívumokat, ezekhez azonban még hozzájárulnak az adott város sajátosságai, kialakításának módszerei, az ott jellegzetesen alkalmazott motívumok.

        Célom minél több ilyen rajz elkészítése, amelyeket később itthoni tanulmányaim során, későbbi festményeimnél felhasználhatok. Számításaim szerint olyan mintarendszereket fogok találni, amelyeket beépíthetek festményeim motívumrendszerébe.