Ma volt a festészet vizsgám Milánóban. Késve érkeztem, mert az erasmus irodában nagyon elidőztem, oda ha egyszer bekerül az ember, nehezen szabadul a papírmunkától. Megtudtam, hogy a tárgyak, amiket felvettem egy évig tartanak és félévkor nem kapok értük érdemjegyet, ha maradok a második szemeszterre is, hanem majd év végén írnak be egy több kreditet érő jegyet. Ez a hír sokkolt, de szerencsére kiderült, hogy lehet fél évig is végezni ezeket a tárgyakat és akkor levizsgázhatok belőlük és jegyet is kapok, ami náluk lehet nem fontos félévkor (ezek szerint), de nálunk elengedhetetlen. Ennek hátránya, hogy második félévben új tárgyakat kell válasszak, nem végezhetem ezeket tovább, de van bőven választék szerencsére. Érdekes, hogy ha a festészetet folytatnám második félévben, csak 3 alkalommal kellene bemennem konzultálni, nagyon más ez a rendszer. 

Szerencsére az olaszoknál nem lehet elkésni, találkoztam is az irodában a professzorral, akivel megbeszéltük, hogy mindjárt megyek (szembeszéddel, közös nyelv híján). A vizsga elég kaotikus volt, mikor érkeztem 40-en lehettünk az aprócska teremben és folyamatosan jöttek újabb emberek. Az asztalra vagy a falra kellett kitenni a képeinket, amikor lett egy kis szabad rész, mert valaki végzett. A tanár meg csak kapkodta a fejét, oda ment ahol új munkákat látott. Készítettem két fotót mások munkájáról. 

Az én képeim azok voltak itt is, mint amiket múltkor feltöltöttem. 30/30 pontot kaptam a vizsgára, valamint egy rövid kis értékelést is kellett írnia a professzornak, amit a google így fordított le nekem: a jó koncepcionális munkát brilliánsan végezte el, különösen a varrás részében - a kromatikus (színtan) aspektus többet ért el, mint a pozitív eredmények.