Ma volt a festészet vizsgám Milánóban. Késve érkeztem, mert az erasmus irodában nagyon elidőztem, oda ha egyszer bekerül az ember, nehezen szabadul a papírmunkától. Megtudtam, hogy a tárgyak, amiket felvettem egy évig tartanak és félévkor nem kapok értük érdemjegyet, ha maradok a második szemeszterre is, hanem majd év végén írnak be egy több kreditet érő jegyet. Ez a hír sokkolt, de szerencsére kiderült, hogy lehet fél évig is végezni ezeket a tárgyakat és akkor levizsgázhatok belőlük és jegyet is kapok, ami náluk lehet nem fontos félévkor (ezek szerint), de nálunk elengedhetetlen. Ennek hátránya, hogy második félévben új tárgyakat kell válasszak, nem végezhetem ezeket tovább, de van bőven választék szerencsére. Érdekes, hogy ha a festészetet folytatnám második félévben, csak 3 alkalommal kellene bemennem konzultálni, nagyon más ez a rendszer. 

Szerencsére az olaszoknál nem lehet elkésni, találkoztam is az irodában a professzorral, akivel megbeszéltük, hogy mindjárt megyek (szembeszéddel, közös nyelv híján). A vizsga elég kaotikus volt, mikor érkeztem 40-en lehettünk az aprócska teremben és folyamatosan jöttek újabb emberek. Az asztalra vagy a falra kellett kitenni a képeinket, amikor lett egy kis szabad rész, mert valaki végzett. A tanár meg csak kapkodta a fejét, oda ment ahol új munkákat látott. Készítettem két fotót mások munkájáról. 

• 
• 

Az én képeim azok voltak itt is, mint amiket múltkor feltöltöttem. 30/30 pontot kaptam a vizsgára, valamint egy rövid kis értékelést is kellett írnia a professzornak, amit a google így fordított le nekem: a jó koncepcionális munkát brilliánsan végezte el, különösen a varrás részében - a kromatikus (színtan) aspektus többet ért el, mint a pozitív eredmények.

Lassan megkezdődik a vizsgaidőszak itt Milánóban és otthon is. Itt eddig egy vizsgám volt Iaria Terezánál festészeti ismeretekből még karácsony előtt. Mindenki kitette a falra, földre a félév során készített munkáit és beszélni kellett róla, valamint a tanárnő is elmondta a véleményét és kérdezett. Izgultam, mert nem tud angolul és a félév során nem sokat tudtunk kommunikálni. Ezt kompenzálni igyekeztem minél több munkával, így a kipakolás előtt lázasan ügyködtem itthon miközben hallgattam az otthoni művészettörténet előadásokat. Valahogy minden munkám pont félkész állapotban volt és az egyetlen teljesen készet az erasmus irodában le kellett adnom egy pályázatra. Minden évben megrendezik az erasmusosoknak ezt a pályázatot, ami majd egy jótékonysági árveréssel végződik. A téma a szem volt. 50x70 cm-esnek kellett lennie és vászon képnek. Én hímeztem egy képet, amelyet vakként is lehet érzékelni, érdekes a felület tapintása. 

Ez tehát, ami készen lett eddig teljes mértékben. A többi kép még nem lett teljesen kész, de feltöltöm, hogyan voltak kitéve a munkáim.

A jobb szélső akvarell, középen hímzés, baloldalt tűfilc rajz körülötte a fóliás rajzaim, valamint a földön is voltak képek:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szerencsére nagyon tetszettek a munkáim a tanárnőnek és kérte, hogy készítsek ezekből egy portfóliót és adjak neki egyet. Tetszett neki, hogy többféle technikával próbálkoztam. Szerencsére volt, aki tudott angolul és tolmácsolt nekünk. Csillagos ötössel, vidáman tértem haza... tanulni. :)

 

Több kép a galériában:

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

További képek a galériéban:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 További képek a galériában:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

További képek a galériában:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

A kortárs művészeti múzeum épülete nagyon érdekes volt. Sajnos nem volt túl sok kép, az épület felében éppen rendezték a következő kiállítást. 

Felfelé nézve ezt láttuk:

A wc is egy élmény volt! :D

A művek pedig a galériában az alábbi képre kattintva. :)

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•