A festészeti technikák óra után világossá vált, hogy itt minden óra olaszul folyik. Kedvezőbb esetben a tanár tud angolul. Sajnos Iaria Teresa, aki ezt az órát tartja nem tud. A diákok sem túl buzgók, hogy fordítsanak nekem mindent, így testbeszédből és a helyzetből igyekszem követeztetni. Egy lány tud angolul ő szerencsére röviden tömören elmondja mit kell csinálni. Gyakorlati óra szerencsére. Eddig vásznat feszíteni tanultunk és enyvezni. Mindezt 30x40 cm-es méretben. 2-3-ad évesek vannak a csoportban így számomra sokkoló volt tudásfaló nézésük, amikor a tanár magyarázta a vászon sarkainak behajtási módszerét. Végülis meg tudom érteni ilyen árak mellett, ha valaki itt mégsosem feszített vásznat, hiszen 4 euro a felfeszített alapozott 30x40-es vászon, míg külön a fa, vászon, enyv nélkül, alapozó festék nélkül 8 euro. A továbbikban nem tudom mi a feladat, egyenlőre úgy látom a többiek tervezik mit fessenek, alapozási módszerektről még nem esett szó (talán).

Aznap délelőtt lett volna Casentini Marco-val órám, ám valahogy elkeveredtem és véletlen anatómia órára mentem be (legalábbis az lehetett így utólag gondolkozva). Ő sem tudott angolul, de szerencsére nagy segítséget kaptam, egy lány fordított nekem mindent. Megtudtam, hogy minden héten van egy előadás, amikor a mester egy művész rajz technikáját mutatja be. A héten az a feladat, hogy ebből a technikából kiindulva, elsajátítva rajzoljuk a modellt. Az otthonihoz hasonló konzultációs módszer volt. Körbeálltunk és mindenkinek mondania kellett valamit az egyik lány munkáiról. Végül rádöbbentem a tévedésemre és átsiettem a másik órára, amiről kiderült, hogy elmarad a héten, így nem maradtam le semmiről. 

Sokat hallottuk mielőtt ide érkeztünk, hogy mennyire drága Milánó. Az ételek tekintetében annyira nem vészes a helyzet, a pasta pédául nagyon olcsó. Tény, hogy pastán és pizzán kívül még mást nem ettünk. A művészellátókban viszont sokkoló árak vannak. Sok értelme nincs kimenni a külvárosba, hogy majd ott jobb lesz a helyzet, ugyanolyan a helyzet ott is (a képen éppen messzire suhanunk). A legkényelmesebb az egyetem melletti boltban vásárolni. Van egy azonnal mellette és van pár lépéssel messzebb is, ahol nagyon jó kis sketchbookokat sikerült vennünk. Az egyebeket (színesceruza, akvarell, tus...) mi ebayről oldjuk meg.  

A P&P paper and people bolt eléggé kívül van, azoknak ajánlom, akik érdekes papírokat keresnek. Itt lehet kapni bőrszerű kígyóbőr mintás papírokat, parafa papírt, szőrpapírt, bársonyos papírt. Egyszerű rajzpapírt, akvarellpapírt viszont nem érdemes keresni, ahhoz elég drága (4-7 euro egy csomag papír) és csak A3-as méret van.

 Viale Papiniano Market 

Jó nagy piac sok ruhával és egy kis zöldség, gyümölccsel. Egész olcsó és akadnak kincsek (pl. designal ruhák, 6 euroért cipő). Kedden 8-14-ig, szombaton 8-18-ig van nyitva. A hatalmas tömeget elkerülendő érdemes később, záráshoz közeli időpontban érkezni. A képen a ruha, amit majdnem megvettem, amíg azt hittem 3 euro (15 volt)

Mercato Rionale Fauché 

Ez egy kisebb piac minőségibb áruval, de drágábban. Kevésbé zsúfolt és például bőrpénztárcát lehet 10 euróért kapni. 

Már jóval az indulás előtt megterveztem az itteni projektemet, amivel pályáztam az Új Nemzeti Kiválóság Ösztöndíjra. Szerencsére ezt megkaptam. Bemásolom a pályázatom szövegének egy rövidített változatát, hogy bemutassam mivel is fogok foglalkozni. 

        Az elmúlt évben festményeimen a festék véletlenszerű folyásaival, az esetlegesen kirajzolódó formákkal foglalkoztam. Az absztrakt, szürreális tér megfogalmazásához egy véletlenből származó rendszert használtam. Egy olyan képalkotási módszer foglalkoztatott, amelyben nem a festő irányít, hanem az anyag.

        A múlt évben készítettem tűfilccel egy grafikát, ahol a festékfoltok ismétlődő formáit rajzoltam át egy áttetsző fóliára. Ennek során megismerhettem az ismétlődő motívumokat, elsajátíthattam rajzolatuk szabályszerűségeit és ezután saját magamtól is képes voltam utánozni azokat. Két réteg fóliára dolgoztam, mivel a rajz térbelisége is foglalkoztatott. A két rajzot egymástól 8 cm távolságra helyeztem egymástól, így érdekes érzetet kelt. Az elmúlt időszak festészeti tapasztalataiból és az említett grafika elkészítési módszeréből kiindulva terveztem meg művészeti programomat, amit Milánóban végzek majd.

        Programom a természet és a város mintázatainak gyűjtése, egy számomra ismeretlen terület feltérképezése azáltal, hogy kaotikus mintarendszereit gyűjtöm össze. Természetes folyamat egy hosszabb utazás során, a felfedezés vágya, vázlatok, akvarellek készítése. Régi hagyomány, hogy a művészek tanulmányutak alkalmával a látottakat rögzítették, ezek későbbi műveik vázlatai lettek. A művészet által való felfedezés hagyományát megtartva, ám technikailag, gondolkodásmódban kissé elrugaszkodva képzelem el az elkészült munkáimat.

       Egy nagyvárosban rengeteg felület jelenik meg, ezek rétegződnek egymásra, ismétlődnek. Utazásom során A/4-es fóliákkal akarom felfedezni a város adottságait. A lapokat leteszem bizonyos felületekre és a térbeliséget mellőzve rajzolom át az adott látványt. Bizonyos helyeken, például egy mozaikkal kirakott padló esetében, a burkolat alatti földnek, növényzetnek (amelyre/amelynek helyére épült) a mintázatának rajzolatát is elkészíteném, így három réteg mintarendszer jelenhet meg a fóliák segítségével egymáson áttetsződve. Nyilván lesznek más hasonló rétegződések, amelyek felkeltik majd érdeklődésem, azonban mivel Milánó egy ismeretlen terület számomra, pontosan nem tudhatom, mik lesznek ezek. Az alap koncepciómat, hozzáállásomat előre meghatározom, a felfedezés izgalma a helyszínen történik meg.

         A fraktálok olyan, „önhasonló”, végtelenül komplex matematikai alakzatok, melyek változatos formáiban legalább egy felismerhető, matematikai eszközökkel leírható ismétlődés tapasztalható. A fraktálszerűség a természetben is megjelenik. Egy ausztrál matematikus Paul Bourke a műhold képekben fedezett fel fraktál mintázatokat. A természetben fellelhető fraktálok önhasonlósága nem szigorú (nem úgy mint a matematikai fraktálok pl. a Koch-görbe). Ilyenek a fák, az érrendszerek, a folyórendszerek vagy a partvonalak.

        A természet tehát tartalmaz ismétlődő motívumokat, ezekhez azonban még hozzájárulnak az adott város sajátosságai, kialakításának módszerei, az ott jellegzetesen alkalmazott motívumok.

        Célom minél több ilyen rajz elkészítése, amelyeket később itthoni tanulmányaim során, későbbi festményeimnél felhasználhatok. Számításaim szerint olyan mintarendszereket fogok találni, amelyeket beépíthetek festményeim motívumrendszerébe.

Megkezdődött a tanítás. Még eddig csak két féle órám volt Pittura és Cromatologia órára is benéztem. 

A Pitturát Stefano Pizzi tartja. Reggel a kezdés olaszosan laza. Elméletileg 8-kor kezdünk, de 9-kor nyitották ki az ajtót és 9:20 körül köszönt be a tanár. Ezen kívül más nem is nagyon történt. Van 3 diák akik segítenek a papír ügyekben a mesternek, ők mondták el a feladatot is, miszerint rajzoljunk valamit, bármit. Mindenki elkezdett valamit szöszölni, de nem értettük mi a helyzet. Egy olasz lány szerencsére fordít nekem, mert a tanáron kívül más nem nagyon szólal meg angolul (ami azért baj mert a tanár meg nem sok mindent mond :D). 30-an vagyunk egy elég kicsi teremben. A4-esnél nagyobb rajzot az asztalon nem lehet kényelmesen rajzolni mert tömörödve ülünk. A falon lehet még festeni, rajzolni, de nem túl kellemes elkezdeni egy nagy olajképet, mert otthagyni nemigen lehet (vagy ha kérni lehet is, nem túl biztonságos a bejáró turisták miatt). Gondolom az itteni diákoknak van valahol műtermük, ha nagy képet akarnak festeni. Nekem mindenesetre nem fontos a terembeli helyzet (most jó időben legalábbis), mert a projektemet kint a szabadban fogom csinálni (a projektem egy másik bejegyzésben részletezem). Szerencsére Pizzi megengedte, hogy kószáljak a városban.

Minden tanárral alá kell íratni egy papírt, csak ezzel válik érvényessé a tárgy felvétele. A papírra rá kellírni röviden a projekt leírását, amit majd a félévben csinálni fogunk. A Cromatologia órát (színtan) Gadaleta Ignazio tartja. Sajnos erről kiderült, hogy olaszul fog előadást tartani, úgyhogy kínosan bár, de el kellett surrannom, miután 20 percig reménytelenül hallgattam hátha angolra vált a szöveg. Bementem az erasmus irodába és ekkor tudtam meg, hogy a papír aláírása nélkül érvénytelen a tárgyfelvétel, úgyhogy nincs teendőm az üggyel. Kreditem és tárgyam pedig szerencsére enélkül is van elég. Sokalltam is előtte, hogy minden nap 8-19-ig van órám kivéve szerdán és szombaton, de így már pont jó lesz remélem. 

A Dómtól elsétáltunk a Sforza kastélyhoz, ahol ma csak a park megnézése volt a terv. A kastély a XV. században épült és sokáig a Sforza dinasztia rezidenciája volt, majd Európa jelentős erődje lett, ma pedig több múzeum található itt (az antik művészet múzeuma, a kastély képtára, egyiptomi múzeum, őstörténeti múzeum, hangszermúzeum, iparművészeti gyűjtemény).  Az építésében részt vett Filippo Brunelleschi és Leonardo da Vinci (az ő munkája a Sala delle Asse freskója).

Részben körbenéztünk, de még jópárszor vissza kell jönnünk, hogy teljesen bejárjuk a parkot és a kiállításokat is megnézzük.

Ma elmentünk a 20. század múzeumába, ami a Dóm mellett van. Az olasz és a nemzetközi 20. századi művészet egyik legnagyobb olaszországi gyűjteménye tekinthető itt meg. 25 év alatt ingyenes a belépés.

Pablo Picasso, Wassily Kandinsky, Georges Braque, Piet Mondrian, Paul Klee, Henri Matisse, Fontana és Boccioni munkái láthatók itt többek között.

A legfelső emeleten szép kilátás nyílik a dómra.

Mászkáltunk ma is egy kicsit a városban, mivel ez a hét még az integrálódás hete, nincsenek órák. Nagyon hangulatos kis utcácskák vannak. 

Tibi itt jött rá, hogy nem ott vagyunk ahová készültünk (de itt sem voltunk rossz helyen :D).

Menő rózsaszín boholy felsővel. Kéne egy ilyen...

Az egyetem mögött van egy kis botanikus kert. Ki vannak rakva egy asztalra kis füzetecskék, amikből megtudtuk, hogy az itt lévő növények, mely festményeken jelennek meg.